Tétován botorkálsz a sívó homokban;
kedélyed aligha lehetne szárazabb.
Búvópatakjaid is rég elapadtak,
amikor rácsodálkozol: megeredtél.
Előbb csak szemerkélsz, szitálsz, majd bőséges
zápor cseppjeivé duzzadsz. Meglepődni
sincs idő aszályod gyors mú
Ághegyén üldögél
érzi már, jön a tél.
Vihar tépte fészkét,
szerény menedékét
siratja csendesen.
Szeles nyári éjen,
- pont, mint rossz mesékben –
letört a fa ága.
Madárka kis háza
elveszett egészen.
Vele négy kis lélek,
- tojáshéjtól védett -
é
Illetlenül ne feszegesd. Rendhagyó
helyzetekben udvariatlan minden
kérdés. Kötözni való, aki nem érti:
nincs olyan állapot, amelyben ne lenne
valami szabálytalan. Dermesztő ez
az együttérzés; magamban járnék
eltörni a kútra, ha megengeded.
Azt sem állhat
Free fotó a netről
Már alkonyodott, mikor a parkolóban helyet találtam. Fázósan öleltem magamra a kabátomat és siettem a fénylő, meleget ígérő épület felé. Lucskos, semmire sem jó idő volt, cseppet sem illett az érkező ünnephez.
Csapzott, sov
Az emberek – mint a sakkban – sémákat másolnak, mivel nem érnek rá gondolkodni. Így aztán nem is láthatnak tisztán. A szem csupán befogadja az ingereket, a kép az agyban válik valóra, ott történik az ideghártyán kialakult, kicsinyített, fordított
'56 miniszterelnöke emlékének
egyetlen mondatot
a nyelved hegyén tartva
juss a túlsó partra
át a túlsó partra
és mondd ki végre ott —
egy magyar mondatot
csak legyen aki hallja
s húzhatod szárazra
a biztos szárazra
– hisz célba ért – csónakod
forradalma
„Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt saját magadról.”
Továbbgondolt bölcsességek, Weöres Sándor: Ki minek gondol, az vagyok annak… című verse kapcsán.
Már jó ideje foglalkoztat a „Ki minek gondol” kérdése.
Nem hiúságból
"S jönnek hívatlan is mind a hűségesek"
Ratkó József: Déva
Szavaid igazolni eljöttek
mind, a holtukban is hűségesek.
Emelkednek már Dév
1.
Az óceánon nem juthattam át.
Kezdetben minden mozdulattól féltem:
indítanám, de az lesz majd a vétkem,
s a szégyen súgja, válasszak halált.
A balta kinn, a fáskamrában állt
a gyújtósvágó tönk mellett. S ha éppen
balról esett a fény, csillanta szépen,
ho
(Amit a férfi kérdez)
Hervadhatatlan ki tarthat virágot kezében?
Ki őrizheti meg a pillanatot, múlhatatlan?
Tenyerében a tenger hullámzását, ki?
Égrelobogást a gyertyalángban is, ki?
Léptek neszére várakozást legbensőbb termeiben, ki?
És tisztának a ti
Vörös színnel villog a LED,
egy apró chip ereszt füstöt,
kidobod a szemetesbe,
pótalkatrészt szúrsz a NYÁKba,
és a rendszer újraindul.
A termelés gyönyörébe
zuhannak a röpke évek.
Majd egy nap egy ifjonc kopog
- kézfogás és hamis mosoly -,
könnyek között, m
Súlyos csend pihent a csempékkel kirakott helyiségben, amit csak néha ébresztett fel egy-egy felszálló sóhaj. Fent, a kék fényű lámpának ütközött, majd elszállt a résnyire nyitott ablakon át. Egy harmincas éveiben járó asszony feküdt a szülőágyon. L
Munch: Madonna
Hosszú út vezetett eddig,
megváltozott az ember szíve és álma,
helyükre kerültek a dolgok: a fényképek,
a leporolt könyvek és a boros poharak,
a vég nélküli beszélgetések,
a torkunkra forrott szavak,
az ujjak, lábak és karok,
minden,
“Mások nevezzék csak gyöngeségnek az állatszeretetet, gúnyoljanak ezért – te sétálj csak nyugodtan a kutyáddal. Jó társaságban maradsz, s Isten is tudja ezt.”
(Továbbgondolt bölcsességek Márai Sándor kutyás gondolatait követve.)
Halálosan beteg édesap
Fáznak e fent a csillagok
kihűl e köztük a lélek
hideg és sötét éjeken
a hegyekből gurul-e ének
tudnak-e örülni hónak ott
hol a szél motoz köd-kabátot
hol paplan helyett a felhő takar
kék színű vágy világot?
Vakító fénypászmába botlasz legbenső
termedben. Szemed dörzsölve újra látni
kezded, amit eddig is, mígnem pókháló
ezüstje csillan egy sarokban, s egyszerre
ott találod magad. Villódzó porfüggöny
mögött mind élesebben kirajzolódó
kontúrok várnak. M
Utazom. Otthonról, haza.
Opálos köd rejti ma reggel a tájat, takarva tegnapot, mát.
Fent a Nap erőlködik, szeretne áthatolni rajta. Több-kevesebb sikerrel jár igyekezete.
Bámulok ki a vonat ablakán, szeretem ezt a rozsdásodó őszi látványt. Meleg színek
Szabó Krisztina
Harlem és a Mennydörgés
Van valami, amit csak a szerzetesrendi iskola tud nyújtani a diáknak, az az …, hogy a szerelem ráér.
Az egyház tagjai a keresztény élet teljességére és a szeretet gyakorlására gondolnak, amikor a hivatásukról kér
SZERETKEZZ NE HÁBORÚZZ!
Nagyon igaz! Ez jutott eszembe először, amikor a darabot megnéztem.
Iuvenalis, a római szatíraköltő (i.sz. I.-II. sz.) mondotta felháborodottan e szavakat:
„…ez a nép már rég túltette magát minden dolgon, s akitől rég vesszős bá
