Szívélyes emlékül L. Burda Zsuzsának
Május nyomába lépő
június első napja volt.
Egy hintázó ágon
darázs duruzsolt.
Hallgatván a gondból
kiölelő csendet,
hirtelen elbűvölt
a smaragdzöld kerted.
Váratlan a lomb-résen át
a beküllőző napnak fénye,
káprázatot
ad notam Latinovits Zoltán: Ködszurkáló
Miféle chirurgus buzgalom
terjed itt közöttünk,
hogy már valahány oldalon
seregnyi felcser kész összevarrni
– ne leskelődne rajtuk illetéktele
Hiába is tagadnád ki magadból
benső árnyékodat. Elhallgatással
sem érdemes próbálkoznod, hisz
mindig kibeszél — a tetteid közül.
Fölösleges igyekezet duellre
hívni: elpusztíthatatlan. Látszatra
kapitulál, de máris új alakot
ölt, és csak alkal
Ha elmegyek, mert elmegyek egyszer
nem viszek magammal csomagot,
lelkemre ülnek becéző szavak,
szívembe marnak sóhajok.
Bakancsba dugom keskeny lábam
törje fel vastagon szeges kérge,
tele a papír kész van a lecke,
megvan már írva életem regénye.
M
Ma megint szépen süt a nap odakinn,
ezerszínű lombot simít sugara,
hálója közepén napozik egy pók,
fonalán csillog a reggel harmata.
Ma szinte felhőtlen az ég odafenn,
selymén csak néhány felhőcsipke úszik,
kristálykékben ragyogó végtelenén
k
Verébhad ujjong a kopaszodó fákon: - Elrepült sok éhes száj!
Örömük határtalan, csak én nézem fájón, hogy kiürültek a fészkek.
A póznák drótján sem tanácskoznak már a fecskemamák arról, hogy fiókáikat mivel is etessék…
Hiányzik ficsergő tornaórájuk,
Keresem,
megyek évtizednyi
csönddel bekerítve,
egyetlen csikóját
elveszített kanca,
istállót, lucernát
magam mögött hagyva
zabolátlanul,
keresem
parlagon, sziken,
s felhőbozontos égen,
meglátom
viharral küszködő
pitypang-hópihéken.
Megjegyzés: szépírások
Én kezdtem ki vele. Szóltam hozzá, Ő pedig, nem bánta. Egészen közel jött. Nem kéregetett, csak nézett. Aztán megszagolt, és én is megszagoltam. Sós tengerillata volt és sült halé. Meleg, barna szeme vidáman csillogott, örült nekem.
Megfeleztem vele
"Holnaptól leszek szomorú, holnaptól!
De ma örülni fogok!
Mire jó szomorúnak lenni, mire jó?
Miért fúj a gonosz szél?
Miért kell keseregnem ma a holnap miatt?
Talán a holnap világos, a holnap jó, talán holna
Holnap már tél oson
érzem az illatát,
holnap már nem köszön,
csak legyint egy nagykabát.
Holnap már titokban
bekukkant a másvilág.
Holnapra fagyos ködben
lehullanak a levelek,
ám ma még őszi fényben
találkozom teveled.
Ma még talán hál
Tintakék testén nyíló
Bíborhasadással
vérzett el az éj.
És csobbant a víz,
és vágott a szél,
s a kezem melegével védtelek.
Amikor szétnyílt a szád
a szemhéjam alól néztelek.
S mint sirály a vízre,
úgy hullottam rád,
mert csillagot véltem
felfedezni benned.
Mi
Szikkadó csendnek dűtöm a hátam,
réved a látás az erdő alatt –
ébredő fényben fölkel a vágyam,
kergeti körbe a büszke vadat.
Messze vidékről hangzik a dallam,
a szél hordja hangját réteken át –
távoli ének búj hozzám halkan,
s virágillatból terí
… Pali bácsi emlékére
Szürke felhő ölel körül,
fáj ez az ősz kívül-belül.
Készületlen tört rám, lopva,
nyárvégemet elorozva,
csillagtalan, sötét éjjel,
reggel köddel, nappal széllel.
Számlálom, mit mulasztottam,
míg a nyárból ősz lett gy
Együtt lenni vagy nem - az itt a kérdés.
Vajh akkor nemesb-é a lélek,
ha eltűri imádott kedvese
minden nyűgét, siránkozásait,
nemtörődömségét, önhitt önzését,
csinált féltékenységét, mellőzéseit?
Vagy harcba száll tenger fájdalma ellen,
s egy egyszerű KÉRD
Rohantam. Mindig rohanok.
Velem nem lehet sétálni, mert 3 percig bírom az andalgást, majd rákapcsolok, és onnantól kezdve csak lihegéssel tarkított csevegésre számíthat, aki hozzám szegődik.
Rohanásom a megszokott tempótól függetlenül is indokolt
...tudod, a Youtube-on még mindig Tom Waits-t
hallgatom...
a véremből sír fel az éj,
és lázas lesz köröttem minden apró-szellem,
amíg rekedt hangon énekel
a hitehagyott angyalok kara -
belül a bizsergés,
kívül a sötétség csendje -
égő tűszú
Az internet robbanásszerű gyorsasággal vált nélkülözhetetlen eszközünkké munkahelyünkön, beépült otthonainkba, és vált sokak szórakozásává is. Segítségével rendelünk repülő- és színházjegyet, keresünk munkát, tanulunk, ismerkedünk és levelezünk.
Tagadj meg, ha csókom
nem oly lágyan érinti meg
szépívű ajkad,
ahogy a hajnal csókja
suhan át az alvó virágokon,
lehörpintve róluk
a mézízű gyöngyharmatot.
Tagadj meg, ha kezem
nem oly puhán simítja végig
gazella testedet,
ahogy a hűs reggeli szellő
hullámzik
Újra Pest,
a szélesvásznú emlék,
felújított film,
s én – későn jött vendég
kapuk, hidak,
fák, tornyok alatt,
képzeletben ismét téged
láttalak;
a vár feletti
furcsa fellegen
felismertem arcod,
itt voltál velem,
galaktika szülte
új alakodat,
de a vad harangzaj
e
Sok-sok éve, egy napsütéses februári délelőttön láttam meg a napvilágot. Nagynénémet küldték a bábáért, tőle tudom, hogy míg szaladt a segítségért, álmélkodva észlelte, hogy úgy szikrázott azon a téli délelőttön a Nap, mintha a családommal örült vol
