SZÉPIRODALOM

Edina mezítláb ült a konyha padlóján. Már nem érezte, hogy fázik. Reszketett, de ez nem a hidegtől volt. Teljesen elveszítette az időérzékét. Körülnézett, bár az agya már rég eltárolta a képet. Mégis, talán ezredszer nézett maga köré. Éjszaka volt, a

Szemünk összeér,

mint pókhálóhíd  

íve túlsó parttal,

tekintetünk halk,

filigrán gondolat;

szitakötő vagy pilleszárny

törékeny ennyire,

sóhajként lebeg,

ha megérinted,

lehullik hímpora,

s örökre bőrödbe

ivódik nyoma.

Esős reggel volt. Az ősz már-már télbe hajlott. A gyönyörű kertben a munkások  befedték a medencét, összegyűjtötték a lehullott faleveleket. Edina lehajolt egy elejtett sárga levélért, és forgatni kezdte ujjai közt. Nem morzsolódott szét, mert magába

Köszönetként küldöm Sági Erzsébetnek (a legtündöklőbb Lótusznak, akit ismerek:-)

1.

Uram, szirének hangját add nekem,
kapun, falon hatoljon át a dal,
de tán a szélzúgás is én legyek,
levélen, ágon gyújtva meg magam.
Uram, dicsérni Téged vidd szavam
a ké

Hangyatársamnak, barátomnak, vagyis Pongrácz Áginak szeretettel.

Birodalom Ura kilépett az ajtón, bele a szikrázó napfénybe, és elégedetten nyújtózott egy nagyot. Ma nem foglalkozom a teremtéssel, határozta el, és előkotort egy csomag cigarettát,

Edina másnap reggel hányingerrel ébredt. A fürdőszobába érve, kikerülve a tükröt, a zuhany alá állt. Volt ideje bőven csurgatni magára a forró vizet, hiszen korán kelt. Valami szúrást érzett a szíve tájékán. Megcsalt valakit. Valakiket. Úgy érezte, a

Székelyföldi barangolásaink egyik állandó célpontja Székelyudvarhely.
A város hangulata, különösen, a Szoborparkban sorakozó nagyjaink látványa, lelket átmosó, felemelő gyönyörűséges érzésekkel ajándékoz meg minden alkalommal.

Sétánk alaposan k

Született feleség Edina. Két kislányt nevel szinte luxus körülmények között. Mindenük megvan, ami pénzben mérhető.

Edina az egyik átsírt éjszaka után, későn ébredt. Nem volt sok ideje sminkelni, a lányokat iskolába kellett vinnie. Gyors reggeli, pénz

1.

Az este sétálni mentem,

Csípősen hideg szél dalolt,

Morgós, szürke volt a kedvem,

Talpam alatt hó csikorgott.

Keserűen üres volt a lelkem:

Kuporgó hajléktalanok

forintját csörgeti zsebem,

pedig én is éhes vagyok.

Itt van már egy új közösség:

Csivitelő p

Hortobágyi Béla sokáig nézegette magát a MÁV laktanya közös fürdőjének helyenként megvakult tükrében.  Húszas évei elején járt, de most, a délutáni nap erős oldalfényében, úgy tűnt neki, hogy kezd öregedni. Kis ráncok, szarkalábak jelentek meg a sze

Illusztráció: Török Tibor kalocsai fotóművész alkotása







Gerinc nélkül mit ér a kéj?

Kristálybékém összezúzva,

vaksi lelkem, ne is remélj!



Emlékek és évek múlnak…

Csillaghullás, délibáb…

Bukott angyal sárba rántja



koronástól a kir

Hajnal van. A lassú, és zsúfolt buszon nyűgös emberek zötyögnek céljuk felé. Utazom. Otthonról, haza.
A sínek közt feszülő koszos peron húgyszagú tócsáit magányos galamb kerülgeti. A vasúti töltés kövei közül, ott ahol az élethez szükséges minimu

Patakzó kéngőz mind lábunk alatt sarjad,

mink, kik álmot hasztalan űzünk vakon,

Istenek felé torz kiáltásunk halljad,

míg rozsda-liliomok rothadnak tavon.

Penész, buja képek, láz ösztönök hada

bennünket űznek makacs tanácstalan,

míg ránk hull a város me

Egymásba fonódtunk,

mint hullámzó árnyak,

testem körbefogtad,

öleltél s azt kérted

orvososat játsszak;

úgy tanultuk egymást,

mint gyermekek

az anatómiát,

megtaláltál rajtam

minden kis hibát,

feltártad testemnek

kalandvágyó kincseit,

orrod karcsú

Gyönyör-árva, fénylő virág:

rabja kies, vad szeleknek,

szellő csókja édes, mi vár,

vagy árnyéka hűs hegyeknek;

sorsod inga-ingadozás,

felgyűlt gyomok árja nyom el,

s lelkedben az azsúrozás

hűs-tiszta vizekre terel.

Hajnalt lop a gyönge jácint

nektárdús, k

Ma oly közel vannak a csillagok… Jéghideg fényük vibrálva ragyog. Mozdulásuk kódolt üzenet, nekem szól. Értem, érzem...

Fontos titkot bízott a csillagokra a feladó.

Egy világról, ahová készülünk mi mind. Egy világról, ahol bennünket féltő, figyelő l