Hajnal van. A lassú, és zsúfolt buszon nyűgös emberek zötyögnek céljuk felé. Utazom. Otthonról, haza.
A sínek közt feszülő koszos peron húgyszagú tócsáit magányos galamb kerülgeti. A vasúti töltés kövei közül, ott ahol az élethez szükséges minimu

Patakzó kéngőz mind lábunk alatt sarjad,

mink, kik álmot hasztalan űzünk vakon,

Istenek felé torz kiáltásunk halljad,

míg rozsda-liliomok rothadnak tavon.

Penész, buja képek, láz ösztönök hada

bennünket űznek makacs tanácstalan,

míg ránk hull a város me

Egymásba fonódtunk,

mint hullámzó árnyak,

testem körbefogtad,

öleltél s azt kérted

orvososat játsszak;

úgy tanultuk egymást,

mint gyermekek

az anatómiát,

megtaláltál rajtam

minden kis hibát,

feltártad testemnek

kalandvágyó kincseit,

orrod karcsú

Gyönyör-árva, fénylő virág:

rabja kies, vad szeleknek,

szellő csókja édes, mi vár,

vagy árnyéka hűs hegyeknek;

sorsod inga-ingadozás,

felgyűlt gyomok árja nyom el,

s lelkedben az azsúrozás

hűs-tiszta vizekre terel.

Hajnalt lop a gyönge jácint

nektárdús, k

Ma oly közel vannak a csillagok… Jéghideg fényük vibrálva ragyog. Mozdulásuk kódolt üzenet, nekem szól. Értem, érzem...

Fontos titkot bízott a csillagokra a feladó.

Egy világról, ahová készülünk mi mind. Egy világról, ahol bennünket féltő, figyelő l

Haragom vagy.

Virágzó tetemeket

körtefák vigyázzák

boldogan

s boldogtalan.

Eldobott csikk vagy

vagy csak szótlan ölelés:

a múlt repeszt,

mint idő korhadt fazekat,

s reáhull az esti, fázó

rozsdamaró akarat:

megtörtem magamat,

legyűrtem benned

fájó képzeteim,

s mé

Boszniai romok

Free fotó a netről

Nem tudom, más hogyan csinálja…, én főzés közben írok. Fejben. Készül a nyaralás utáni, első itthoni ebéd, családom kedvence a svábos krumplileves és az örök ifjú lecsó. Kezem automatikusan teszi a dolgát, konyhá

Született feleség Edina. Két kislányt nevel szinte luxus körülmények között. Mindenük megvan, ami pénzben mérhető.

Háromszintes ház a város szélén, ahol már a buszok sem járnak. Minek is járnának? Ott mindenkinek autója van. Nem is akármilyen!
A ház k

Miközben létigéink

fonákját panaszoltad,

a nincset tagadásnak vélők

a népet és hazát megtagadók

közé soroltak.

De te 36 fokos lázban

égtél, féltél

és dideregtél,

s minden szépet és jót

másoknak reméltél.

Ragyogó napot festettem az égre,
tavasznak álmodtam a végtelen őszt,
boszorkány-időm lejárt, tűzbe léptem,
s most égek egy máglyán - az Isten előtt

Fénykép: Gál Lajos

Mint mikor kar bújik

rég hordott kabátba,

s a kéz nem találja

még a zsebeket,

vagy idegen lakásban

riaszt fel az éjjel,

s villanykapcsolóért

matat tenyered,                         

úgy kutatod múltad,

súlyos útitáskád,

– egy poggyásznak

többen

A létra, amin le- és feljárunk, menny és pokol, kint és bent, Te és én között…

Bennünk van fogantatásunk óta. Elsőként materializálódott belőlünk, majd köré épült testünk temploma.

Tartást ad, vagy támaszt, mikor mire van szükségünk… Olykor egy egé

Úgy szeretnék végre egy átváltozást,

és esztelen érezni téged,

szagokat szívni magmnak rólad,

élnék csak néked, csak te belőled.

Melletted feküdni éjet,

levegőm ajkadról inni,

szemeddel látni a jövőt,

csak lenni, csak lenni,

s álmodást válladon keresni.

Aztán

Összebújnak a fák,

vihar közeleg,

jósfájások rúgkapálnak,

az ég megremeg,

felreped a mennybolt burka,

magzatvize

kifolyt szürke festék,

nedv nem maradt benne,

a Nap szétrobbant emlék,

eső táncol rajtam,

megbillen a Hold,

a táj akvarell,

mit gye

Cellatárs vagyok

Nincs mit mérni az

igazság oldalán, a valóság

árnyék-virágba nő.

Sorfalat állnak nekem

hóhér angyalok.

Parázs ágyad lakatlan

szigetén már nem vagyok

más, mi lehetnék.

Önmagamba kapaszkodom.