Olvasnivaló (1487)
Sorrend
Lehet-e, szabad-e követni vágyadat,
úgy is, ha eközben megsebzel másokat?
Lehet-e, szabad-e követni szívedet,
s annak ki szeretett sajátja megreped?
S lehet-e, szabad-e eltemetni vágyad,
szívedre rázárni hét lakattal zárat?
Lehet-e, szabad-e álmodat
Gyáva voltam, gyáva egész eddig.
Csak álmodni mertem, talán azt se mindig.
Vágyam is volt, végtelen, mély tenger,
csak a parton álltam, hajózni nem mertem.
Most már hiába is szállnék fel hajómra,
korhadt a deszkája, rongyos a vitorla.
Késő már a bána
Csak álmodni mertem, talán azt se mindig.
Vágyam is volt, végtelen, mély tenger,
csak a parton álltam, hajózni nem mertem.
Most már hiába is szállnék fel hajómra,
korhadt a deszkája, rongyos a vitorla.
Késő már a bána
Újév közeleg, a régi már zavartan imbolyog,
kezében bábu – világos király, pityókásan,
torz képpel felzokog:
nyitásom anno fedje bölcs homály!
Újév közeleg, a régit szabó hamisan hadar,
hisz’ molyrágta posztóját rámérte –
dicséri, milyen jól mutat,
Hiába rejted lelkedet,
hiába hangsúly, ékezet -
rémálmaidban ott vagyok,
mindenről, mindent megtudok.
Én oldok zárat, nyers kötélt –
hisz sosem voltál eltökélt –
hóhérod úgyis én vagyok,
nyakadba hurkot én rakok.
Kijárna talmi képzelet,
mi versbe
Adagio
Bolond, bolond,
bolond idő,
ártatlanra
köt koloncot,
angyal nem szól
értünk fohászt,
ördög húzza
a kolompot.
Karácsonykor
hangos az ég,
szikráznak villámok,
siratja az Isten
e díszlet-világot.
Hordókat gurigáz
műjégen Szent Péter,
prédikál a papság,
igéket fecsérel
Biztonságos meleg szoba
pattogótűz hangulata,
fenyőfaág, illatgyertya –
boldogságunk hozadéka.
Forró borok illata száll,
az éjszaka mámort ígér,
az ünnep már a kapuban áll,
szemében száz csillagfüzér.
Családtagok szava hevül,
körbevesz,
