Olvasnivaló (1471)
Sorrend
Biztonságos meleg szoba
pattogótűz hangulata,
fenyőfaág, illatgyertya –
boldogságunk hozadéka.
Forró borok illata száll,
az éjszaka mámort ígér,
az ünnep már a kapuban áll,
szemében száz csillagfüzér.
Családtagok szava hevül,
körbevesz,
A mozi előtti hirtelen kanyarban nyávogtak az autógumik.
Karcsika, a bejárat előtt állva utánozta hangjukat:
– Nyáááuuúú, nyáááuuúú. – Szasz haver, tiszteletem nagyuram, kézcsók mamóka! – szakította félbe néha hangutánzó monológját.
Karcsika szinte
Megint karácsony van -– ugyanaz a díszlet -–,
a gömbökön ugyanúgy megtorpan a fény,
az adventi koszorún tömbgyertyák égnek,
s a fenyőfa most is a mennyezetig ér.
Pianóban szól az Adeste fideles,
az ajándékokon díszes csomagolás -–
a vacsora -– mint m
Kristálycsizmába lép az éj,
jégsarkakon kopog,
halk dérrel hinti lábnyomát,
talpán friss hó ropog.
Ilyenkor vágyom messzire,
hol jámbor még a táj,
hol város hangja nem zavar,
a csend magvába zár.
Elindul fáradt képzelet,
bódultan andalog,
szememben
Fehér párán fetreng az éj vadul,
tömött takarója földre lehull.
Homály leskelődik – tétova fény,
az úttest is inog, vonzza a kéj.
Mint dühöngő vadvízen zátonyok,
bukkannak fel sötét kőpásztorok.
Haramialelkük sárkánytorok,
ködcsizmában álló éles sar
amikor rád dől majd a dermedt téli csend
csak szürke gondolatok kabátszárnya leng
töppedt magányodnak rég senki sem felel
már minden kedves szóért térdepelni kell
kezedben minden elmúlt puha pillanat
szúró tövissé válik néhány perc alatt
s
jöttünk, szeretetből éltünk,
szeretetet gőgicsélt a hang, a csend,
a délkörök, a Nő, a Férfi. Az Örök.
Értettük növények, állatok szavát,
dúdoltuk lágy szelek hullámdallamát,
körülfontak fények, illatok, hegyek.
Szerettük egymást mind. Nő
Őrülten vágtázó, acsargó,
hiéna napjaid sikátor-sűrűjében
nem hull rád áldás, csak hamu,
korom és felkavart homok.
Keselyűk kárognak füledbe,
tetőkön szórják szét fuldokló jajod.
Köpönyeged kifordítva öltöd,
újabb próba vár, kínzó megfelelés.
Sz
