(utálom alkalmazni a szamárvezető szabályokat
gyűlölöm az előregyártott receptre írt nótákat
undort keltő divatos nagy költőket majmolni,
égő, erőmet meghaladó műveket gyártani)
pedig de szép lenne, istenem
azt mondani: „Írtam egy szonettet”!
vagy mondjuk
Szótlanul állok szomorú
fűzfának mohával benőtt
lehajló ágai alatt.
A szellő birokra kél az
idővel… levelek között
vágtat a holnap… a jövő.
Lelkemben őrzöm az álmot.
Most itt vagyok… lassítani
kellene lépteimen, de
magával ránt, nem kímél, a
könyörtelen muland
a szépet soha el ne engedd."
Sosem üres ház
Nem tudják az új lakók, hogy ebben a házban éltem pontosan 22 évig. Kissé túlzás ez a pontosság, de a percekre nem adunk. Az új család azt sem tudja,hogy ez a ház sosem üres. Én mindig itt vagyok. Nem látnak, nem hallanak csak kivételes
két térfél, egy cél
fellázadó stadion
himnuszküldetés
hálón dús szövés
szemekben győzni vágyás
kezekben sálak
iramban bitang
vadállati ádáz harc
lelátó vére
kocsonyás sorfal
pepita bőrkockákon
lesúrolt sebek
trükköző cselek
meddő tizene
akinél a víz, annál a hatalom van,
fortyogó irigység mások szemén,
kiszáradt remények a kanapén:
unottan csobban a megszokás.
a tévén át kánaán csorog,
egy bögre klónozott megváltás,
és a mindenütt habzó reklámsávban
a feledésből szomjasan kortyolok.
a kép
„ Önmagát senki sem látja, ezért keresi oly elszántan, és ezért használ tükörnek más embereket: szeretőket, barátokat, ellenségeket.”
Voyti Attila:Trilégia
Ülök a téren. Minden tökéletes. Ülök a téren, nézem az embereket, a sencha tea párája vékony gő
„Külföldön tömegeket gyilkolnak, itthon pedig a lassú népírtást gyakoroljuk. Meddig tekinthető még demokratikusnak az a nemzet, amely úgy működik, mint egy üzleti vállalkozás, amelynek célja a test
Édes, édes Anna után
Többre vágytam. Többet akartam és azt hittem bármi áron megszerezhetem a tiszteletet, az országos hírnevet. Aztán egyszer csak hajnalok hajnalán megcsörrent a telefon és felkértek, hogy egy háromszoros, gyilkossal készítsek eg
Mintha két bóbiskolás közt még most is emlegetnéd, amint apró gyerekként
Budakeszin egyedül szánkózol, és beleborulsz a sáros, hókásás latyakba,
később a Wesselényi utcai ház emeletén izgatottan töltöd magadba az új miliőt,
majd elszakadt le
Olykor nézem az eget és az visszanéz,
Isten tenyerében minden rész, egész.
*
Talán csak álmodom,
s a valóság fekete,
talán sosem láttam
a ragyogást, mégis
betakaróztam vele.
*
Néha távoli a táj, néha elhiszem:
Isten tenyerében ott vagyok egészen.
Az újságírás egyik fő követelménye, a történések, események, objektív bemutatása, mely mentes az író szubjektív egyéni látószögétől, személyes hozzáállásától! Tehát tudósítása igaz és valós, az 'igaz' és 'valós' hétköznapi értelmében, amit ugyebár Ei
· Ahogy FankaDeli nagy mondása közli:" Az igazság szavakban mindig hazugság!" Na igen, mondom ezt. A valódi tudás, megvalósított tökéletesedést kéne hogy jelentsen! · Papolni mindíg könnyű! Én már csak tudom. Bizonyára hallottuk már az egyre népszerű
· Most ugyanott ülök, pihenek, sütkérezek, ahol nemrég a fagy nem hagyott. És ahol nemsokára a perzselő hőség nem hagy ott ülni. · De most valami más. Furcsa és csodás. Ismeretlen ismerős éghinta, ahogy a szemhéjakkal játszik a könnyű, ifjú lomb fén
· Mindőjük sejti, hogy merre kéne, és hogy sokkal jobban kéne sejteniük. Csak hogy azt is jól sejtik, hogy a valódi fejlődés, önnön negatív, még nem igazi arcunkkal, más néven az elmével vívott szakadatlan és kemény harc! És ez nincs ínyünkre. Vagy n
