Uram...
kérlek, segíts nekem Téged hívnom,
csöndes imákba belesírnom
vak szívem súlyos titkait.
Kérlek, töröld le nyomait,
mikor Előtted térdepel bánatom,
és szívemre ül a fájdalom:
...mert nem szerettelek eléggé
...s mert nem lett szemétté
bennem sz

Kell, aki válaszol
színtelen napokra,
és szótlanul átkarol,
ha jön az est vacogva…

Kell, aki simogatja szívem,
mikor a nap oly szürke,
s fölemel akkor is,
ha a lélek mélyre süllyedt…

Kell, aki csendem mellé társul,
ha már minden elhagyott,
s mikor az

Dércsipkét lehelt kertemre a hajnal -
szikrázó diadém fáim homlokán -
menyasszonytáncot rop velük a szellő,
átbuknak a kinn hagyott létra fokán.

Naspolyám orcája fagycsípte barna,
ághegyen hintázva kacsingat le rám,
levele otthagyta már mind a hű

Ha nem hajt gyorsan, a városból kiérve akkor is csak legfeljebb félórányit kell vezetnie a hétvégi házig. Hajnalban esett, a lapályosabb helyeken nedves az úttest, Évának vigyáznia kell, hogy ne csússzon meg az autó. Az eső utáni fekete-szürke felhők

Az esőre hajló, hideg tavaszi időben még elég gyenge volt a fakultatív droszt forgalma a Március 15. téren. Négy taxi állt a Mátyás Pince bejáratánál, közülük bordó Mercedesével Hortobágyi Béla volt a treffes. Ő vezette be, hogy az első kocsiban

Húszéves korában úgy siklott a hullámokon, mint egy balett-táncos. Valódi nevét senki nem ismerte, de az újságírók Surfing Jacknak keresztelték.
Mikor a tél nyárrá változott, megjelent a tengerparton. Seignosse, Hoss

Az est oly halkan szétterült,
Napunk távoli hegyek mögé ül;
Nézd, mily szelíden bújik,
S nem fáj, mikor búcsúzik...

Csoda minden pillanat,
Új színeket fest a gondolat;
Kézen fog szépsége a tájnak,
Szótlan békéje lelkünkbe árad...

Csillámot szór az

Simogató zene, bódító színek, illatok fürdették azokat, akik már átlibegtek Péter rafinált ajtaján. A kaput csupán résnyire nyitotta, mert az érkezők akár a kulcslyukon is átsuhanhattak, ha jóságukkal kiérdemelték az öröklétet. A bűnösök mindig kol

A teraszon ülve megcsillan arcomon a nap fénye. Szemem behunyom. Élvezem a sugarak meleg érintését s a szellő simogatását. Jó érzés… Hagyom, hogy elmerüljek ebben a végtelennek hitt csodában. Különös zenét játszik a szél, a fák susogása szíven simoga

...egyszer csak rám simult minden dobbanás
élő lett a csend, s benne a titok
néhány csukott ajtót újra kinyitott
s tavasz illata lengte be kertem alkonyatát...

...esett az eső - éltető cseppjei szívem áztatták
lemosott minden port és piszkot
s az a v

Kemény fiú, büszke fiú,

látom elűzni akarsz

mindent 'mi más!

A színest mert barna,

talán az sem érdekel,

mit is akarna.

Pedig még sárga is kell

a kaleidoszkópba,

évezredek teltek,

arany lett azóta.

Fülelj csak!

Rasta gyermekei

napsütötte arcc

Bosszú és irigység házasságra lépett,

esküdött, átkozott, Mandzsúria égett.

Olajért kutatott, a hatalmi mámor,

gyilkolt a veszettség közelben és távol.

Japán császárnak, az isteni vezérnek,

gyilokja bombája, ereje temérdek.

Várták az időt, miko

Hatalmat ölelve, tébolyult vággyal

tapostak a kor hazug csillagai.

Illúziók fénye kábulatában

hurrázott a nép apraja, s nagyjai.

Diktátori béklyó szépséget sugallt,

felsőbbrendűséget más népek felett,

kommunák jólétét, felhőtlen álmot,

vagy

Matyi platinaszőke, betekert fürtjeivel, önbarnító krémmel kezelt bőrével és nyugati import, hippi öltözetével úgy nézett ki a középiskolai, második osztályos évnyitón, mint egy nemet váltott szerecsen Barbie. Akkoriban pedig még hallani sem lehe

Béla elgondolkodva serénykedett az 1800-as évek végén épült, korabeli historizáló jegyeket hordozó stílusú, zuglói ház földszinti lakásában. Gondolomformán elégelte meg, amikor a keverőtárcsás mosógépe már eleget hangoskodott. Kiszedte a ruhákat,

    
        A férfi kicsit dühösen huppant bele a fotelbe. A távkapcsoló is mintha csak bosszantani akarná, a tegnap este nézett csatornát hozta be. Valami politikai műsor lehetett, mert az Akiket a Nemzet Nemzett párt képviseletében egy pislogós mi

Sally

Sally szépségével csak butasága volt egyenlő. Csodálatos fekte bundája úgy csillogott, mint tekintete, amikor úrnőjére nézett.  Annyi minden volt ebben a tekintetben. Végtelen  szeretet, vak bizalom és valami megmagyarázhatatlan érzelem, mi

Mottó: "Az írók mindenre emlékeznek. Különösen a fájdalomra. Vetkőztess egy írót pucérra, mutass rá a forradásokra, és ő még a legkisebbnek is elmondja a történetét. A nagy sebekből pedig nem amnézia lesz, hanem regény. Némi tehetség nem árt persze,