Üres poharak alatt sorsolnak felettem,
mint kiszáradt antiloptetem,
a semmibe foszlok.
Fanyar szagú sötét csarnokok
hideg kamráinál,
a csend reményt sikál.
Bosszúra éhező kielégületlenség,
mely unos-untalan nyomomba lép,
szikkadó csontomba hatol,
i
Olvasnivaló (1441)
Sorrend
Végre, elmentek Jucika néniék. – Ezek mindig ráérnek – sóhajtott fel Dávidka. Még behallatszott, ahogy az előszobában elköszöntek a szüleitől, amikor ő már a szobája ajtaját csukta volna, de anya hangja megállította.
– Kisfiam, ne kérjél
A haldokló városka mélyéből kúszott az utcák kopott falai közé az áthatolhatatlan ködsötét. Foghíjas közvilágítás nyomasztotta tér mocskos padjai alá, a hideg szél rothadó faleveleket sepert. A csend nyálkás csápjaiba kapaszkodott az éjszaka sikaml
A sziklák magányában konok szél zúg,
koptatja az érvényétvesztett jelent,
vas falakon kedves havasigyopár
szirma gyúl,
fájdalmat nyög a közöny kint,
és idebent.
Fáradt lámpavasra kapaszkodó köd,
a vakság bilincsébe mart,
kisvirág ékesen szólít,
cs
A szombámban az ablak elött állok és az eget nézem. Egy fehér vonalat húzó picike repülőgépet látok a végtelenségben. Vagy száz utas ül ott fent a gépben és én itt vagyok egyedül. A távolság. Ha ott lehetnék én is. Egy pillanat alatt. Egy álom. Egy
Az utolsó fejezetet magamnak írom,
hogy bölcs tanítómtól okuljak.
Mint a távolban meghúzódó ősi rom,
vagyok hátukra borult falak,
szörcsögő búvópatak medrén alvó szikla,
száz gesztenyeízű dagályától
a végtelenbe taszítva.
Porhó fútta nyomok e
Kacagnak rajtam
és ujjal mutogatnak:
Ni! Itt a bolond,
ki hisz még a szavaknak,
ki elhiszi, hogy
mindenki jó,
hogy számít még
a kimondott szó.
------------------------
A kimondott szó
számít-e még?
Hogy mindenki jó,
hiszed-e
megcsalom önmagammal
mindennap
életem Urát
én-bálványaim körül
tömjénfüst száll -
ki tudja, hová...
csak a csendben
döbben rá a szív,
hogy ez az út
merre visz -
mintha bálványaim
erősebbek lennének,
pedig csak
megkötözött valami
valahol
Elcsépelt közhely: minden mulandó,
tavasz, nyár, ősz, tél - mind csak egy sóhaj,
de a szép emlék az mindig örök,
nem tűnik el az olvadó hóval.
2024
Ülj a tenyerembe te libegő levél,
várhat az avar-sír egy percet még!
Mondd, milyen az őszidő, ha kopog a tél,
fájnak-e az emlékek, ha közel a vég?
A tavasz varázsa, mint selymes igézet
még mosolyt kelt-e sárgult lelkeden?
Mesélj a napsugárról, mi
Az ősz lassan enged a télnek. Reggelente deresek már a fák, a bokrok bogyóit is megcsípte a dér, és amikor a nap magasabban jár, még akkor is meglátszik a lehelet. Ezeken a hideg napokon az ember leginkább csak a szobából szereti nézni a tájat, és só
Bűneim
szívemben megzörrennek,
mint lábam alatt a száraz falevelek...
Mivé lesz a lélek,
ha a szándék nem tiszta?
S a só ízét ki adja vissza...?
Mivel telik a szív, ha a száj széttép?
S ha a világosság is sötétség,
mit láthat benne az ember?
Csend va
Már két hete intenzíven gyűjtjük a közterületi faleveleket.
Dolgozik a lombszívó, lombseprű, telnek a méregdrága zöld zsákok.
Orromat becsapja a nosztalgia (esetleg kikészítette a Covid?):
egykoron sisteregve pattogó-füstölgő falevelek fanyar
Szürke, ködös homály terül szét a tájon
hideg bújik meg a halvány őszi rózsaszálon
esőcseppben üzen a pillanat:
nem nehéz a mozdulat
ha fölveszem pulóverem és a kabátom...
Szürke, ködös homály terül szét a tájon
valami elröppent a közeli láthatáron
d
Egy kettő egy kettő, sikong a leányka,
meglendül lábán a parányi topánka.
Léptével játszódik a levelek között,
csattan a pici talp a nagyobbak mögött.
Labda pattog árnyak alatt el kell érni,
fut az apa, fut az anya, fut egy néni,
mindhiába lihe
Elmenetele óta semmi nem változott a szobában.
Úgy mondta mindig, hogy elment, fenntartva azt a lehetőséget, hogy még visszajön. Senki nem mert ellentmondani, csak lopva figyelték.
Élete folytatódott, mintha mi sem történt volna. Reggelenként ér
Előttem lebegsz,
mint a lila nő a Chagall képen.
Úgy képzellek el ruhátlanul,
rózsák közt nappal és éjjel.
Csak úgy,
mint egy könnyed virág,
mint egy sóhaj,
mely a mellkasomba vág,
mikor rád gondolok
akarva-akaratlanul.
Csak vagyok,
s csak vagyok..
A Mennyország egy könnycseppjét látom.
Szép gyermekkorom mézízű szele,
s a tó felett lebegő Nap heve
még most is olyan, mint az álom.
Zúdul, és zuhog a Szinva,
barátom: költőm kőlapba írva.
Ám szobrában itt, az Isten lakik,
a
Mottó: Németországban Winnetou-könyvek kerültek a süllyesztőbe, Karl May pedig indián hőseivel együtt a tiltólistán találta magát. Hová lett az indiánromantika? Valóban káros lehet Winnetou?
Csengeri Attila bosszúsan forgatta a levelet, amelyet a N
Uram...
kérlek, segíts nekem Téged hívnom,
csöndes imákba belesírnom
vak szívem súlyos titkait.
Kérlek, töröld le nyomait,
mikor Előtted térdepel bánatom,
és szívemre ül a fájdalom:
...mert nem szerettelek eléggé
...s mert nem lett szemétté
bennem sz
