Este a csókák nagy csapatokban
Vijjogva szállnak a város fölött;
Fecskefészekbe veréb költözött:
Ősz van, s én várok volt tavaszokra.
Hólyagos zápor fut patakokban,
Megrészegülten issza a föld,
Százezer színnel harsog a zöld:
Nyár van, s én várok v
Tegnap lementem a sarki közértbe néhány
fehér nyulat venni, te meg jöttél velem szembe
az extra méretű tamponok csíkjai mentén, hogy
elcsacsogd az életed. Mondom, trillázz arrébb,
én már nem az vagyok, aki voltam, különben
is a sejtek hét év
Hiába rejted lelkedet,
hiába hangsúly, ékezet -
rémálmaidban ott vagyok,
mindenről, mindent megtudok.
Én oldok zárat, nyers kötélt –
hisz sosem voltál eltökélt –
hóhérod úgyis én vagyok,
nyakadba hurkot én rakok.
Kijárna talmi képzelet,
mi versbe
Arcomon szánt még az éjjeli árny,
bőrömbe mélyülő barázdát váj.
Gondolataim – elvetett versek –
kifordult röggel vegyült keservek.
Még élénk színekkel zaklat a kép,
mint vágyódó ajkad borzongva tép,
még itt vagy velem te tétova báj,
de ébredt val
Bársony égen csillagok -
(pszichózis)
Míg dúl a harc, és vág a vita –
csak tanakodik a taktika.
Sző a csel, bősz kínt fúrva farag
a felgyülemlett ok és harag.
Talmi tettre, megbántó beszéd,
ma köszönés nincs, holnap ebéd.
A vacsora: rég elmúlt divat –
süsd meg temagad a
gondoltam ha egyszer én
