Kellene egy hang,
ami áttöri a Csendet!
Kellene egy fény,
ami megmutatna Téged!
Gonoszság kellene,
mi kiűzi a Szépet!
Hazugság kellene,
hogy nem Szeretlek Téged!
Egy új élet kellene,
leváltani ez ö
Olvasnivaló (1409)
Sorrend
Ha emlékekből lehetne táplálkozni, és ez a táplálék fenn tudna tartani, a világmindenség végezetéig élni tudnék, hiszen olyan világba születtem bele, ahol nem dívott az individualitás, és ahol egymásnak tudtak örülni az emberek. Az aprócska örömök ha
finom lírába hajlik az éj
hegyek sétálnak át
a horizonton
bújócskázó csillagok között
a Holdban tükröződik a táj
közeledik felém az ég
szalad a szél
rím nélkül
verset írnak a fák
bólogatnak az álmok
bokrok zizzenésében
neszez a föld
lágy mollban bújik meg
minden
Hívlak, mint hűl a félhomály,
csak szunnyadj még a padon,
szólok, ha dűl a kertre már
a pilledt pára vakon.
Húzódj az ablakok mögé,
keverd gőzölgő teád,
s érezd az illatok közé:
mindig gondolok terád.
Billegő bárkánk – hintaszék,
hajónk most
Általában akkor lepődünk meg alaposan, amikor olyan dolgok történnek, amelyekre egyáltalán nem számítunk.
A logikus ember azonban – korosodva – körülhatárolja a lehetőségeket, felméri az esélyeket, mérlegeli a körülményeket, s ezáltal nagyrészt el
Kiveszem a holló szárnyából a feketét,
szél duruzsol a fülembe, szárnyra kél az ég,
elmozdítom a felhőket, öltöztetem az erdőket,
virágot bont - virágot bont majd az összes rét.
Virágot bont - virágot bont majd az összes rét,
patak dalol, reád hajol szín
Ködbe feszült tél, húrja mint zokog:
gyöngén mereng fent a Nap nyűtt husán;
zene sem szól, csak kedvem andalog:
míg ásít kint a tél-ősz langy bután.
A harmatcseppek füvön rezegnek
ahogy beléjük kap a kósza szél,
múlt képei: titeket feledlek,
s lassan zümm
Ma gyöngyházfényű felhőket
ölelt magához az ég,
halk dobbanások íve alatt
az éj sóhajokba rezdült.
Kagylókba zárt zsongás
ringatta tenger fodros álmait,
izzó öledben a Hold ezüstje
félszegen megenyhült.
Majd két
..a málnás piskótához...
Rendhagyó szerelmi vallomás...így..Valentin nap táján.....a "születéstől" az "elmúlásig"....:))
Olykor bennem rejtezel, amíg testem átölel,
s kéjes mámorban szívom be illatod.
Lágyan elomlasz bennem, és én hagylak,
hogy rész
s kéjes mámorban szívom be illatod.
Lágyan elomlasz bennem, és én hagylak,
hogy rész
oly lázas most a lelkem.
Miért e gyorsabb szívverés:
mi lüktet még eremben?
Suhannak álmok, szellemek
és bűnös varázs-árnyak,
még betűk, szavak kellenek,
még sóhajtások szállnak.
Így zárom majd le életem,
mint szivár
Újsághír:
Egy ember kiugrott a lakótelepi kilencedik emeleti lakásának ablakából. A rendőrség nem talált okot az öngyilkosságra az ember egyedül volt.
Általában Magyarország az öngyilkosságok számát tekintve élen jár a világ
országainak sorában.
Még
A teherautó kínlódva felbőgött, gomolygó porfelhőt hagyva maga után komótosan kipöfögött a falucska főteréről. Hatalmas néma tömeg várta ezt a járművet. Két kisfiú mindenkit kicselezve, szinte az emberek lába között átsurranva próbált meg mind közele
Éjfélre jár,
mégis fullaszt a hőség.
A hold csorba csészealj,
lapít felhővonulat mögött.
A tűz cigarettaparázsnyi -
anyakőzetbe omló hamu.
Fojtogat a csend…
Ötöljünk ki valamit az istenért!
De már elkoptak a szavak -
lassú eutanázia.
M
Miattam ne félj... A születés: - halál.
Kis csíraburokban vérszívó madár
a holnap, a ma csőrében zokogva
bomlik el a múlt szürkebarka ága,
s a részegítő repülés hullt spóra
világa majd újabb könnyeket fakaszt.
Évszakok az ég alatt összeérnek.
Kozmikus végte
Én mindenhova véletlenül keveredek, ezt már sokadszor ismételgetem, de mindhiába, visszaeső vagyok. Isten látja lelkemet, legkevésbé a pecásokhoz szegődnék, ha választanom kellene, milyen társaságban tölteném el azt a néhány szabad órát, ami még a va
Behajítja a kalapját a taxiba,
vízszintesen forogva, mint a kacsázó követ,
összegombócolja a palástját, és mellédobja.
Óvatosan száll be az ajtón,
hogy az orra kényelmesen beférjen,
persze a kard fennakad az ajtón.
Lecsatolja, és út szélére dobja,
nem veszi
vízszintesen forogva, mint a kacsázó követ,
összegombócolja a palástját, és mellédobja.
Óvatosan száll be az ajtón,
hogy az orra kényelmesen beférjen,
persze a kard fennakad az ajtón.
Lecsatolja, és út szélére dobja,
nem veszi
