SZÉPIRODALOM

Ködbe feszült tél, húrja mint zokog:

gyöngén mereng fent a Nap nyűtt husán;

zene sem szól, csak kedvem andalog:

míg ásít kint a tél-ősz langy bután.

A harmatcseppek füvön rezegnek

ahogy beléjük kap a kósza szél,

múlt képei: titeket feledlek,

s lassan zümm

Ma gyöngyházfényű felhőket
ölelt  magához az ég,
halk dobbanások íve alatt
az éj sóhajokba rezdült.

Kagylókba zárt zsongás
ringatta tenger fodros álmait,
izzó öledben a Hold ezüstje
félszegen megenyhült.

Majd két

..a málnás piskótához...

Rendhagyó szerelmi vallomás...így..Valentin nap táján.....a "születéstől" az "elmúlásig"....:))

Újsághír:

Egy ember kiugrott a lakótelepi kilencedik emeleti lakásának ablakából. A rendőrség nem talált okot az öngyilkosságra az ember egyedül volt. 
Általában Magyarország az öngyilkosságok számát tekintve élen jár a világ
országainak sorában.

A teherautó kínlódva felbőgött, gomolygó porfelhőt hagyva maga után komótosan kipöfögött a falucska főteréről. Hatalmas néma tömeg várta ezt a járművet. Két kisfiú mindenkit kicselezve, szinte az emberek lába között átsurranva próbált meg mind közele

Miattam ne félj... A születés: - halál.
Kis csíraburokban vérszívó madár
a holnap, a ma csőrében zokogva
bomlik el a múlt szürkebarka ága,

s a részegítő repülés hullt spóra
világa majd újabb könnyeket fakaszt.
Évszakok az ég alatt összeérnek.
Kozmikus végte

Én mindenhova véletlenül keveredek, ezt már sokadszor ismételgetem, de mindhiába, visszaeső vagyok. Isten látja lelkemet, legkevésbé a pecásokhoz szegődnék, ha választanom kellene, milyen társaságban tölteném el azt a néhány szabad órát, ami még a va

Kislány koromban sok időt töltöttem anyai nagyanyámnál. Sok emlék fűz a régi paraszt udvarba. A cseresznyefák, az egressel teli szúrós bokrok, a frissen fejtett borsó illata, az eper, a szeder, az állatok...na meg az emberek.
Sokat rajzoltam. Szivár

Rágott körmű ujjaival szórakozottan görgette a radír morzsáit a padon. Ha elég kitartóan sodorgatta, előfordult, hogy pár centis kígyót sikerült belőle gyártania. Papus is hasonlóan készítette magának a cigarettát. Kissé hajtott háttal ült a hokedlin

A város vízparti szegletében áll a tér, ahol a galambok megszívlelik az embereket, akik morzsákat csipegetnek nekik a sósperecekből. A pocsolyák még nem száradtak fel, esett az éjjel.

Eltemetlek halkan

Magamban

És

Eszemet veszítve

Kaparlak újra elő

Nem haltál meg

Csak

Elaludtál

Bennem

S én a felhőkkel

Betakartalak

Szemedre

Csillagot csókoltam

Szívedet szívemben

Őriztem

S ködös hajnalokon

Mint eltűnő lábnyomok

A frissen hulló hó alatt

Úgy rejtegette

Ráncos babszem voltam;
a válogató kéz nem pöckölt félre,
s bekerültem a kondérba utazók
válogatott keretébe!
Fekete tüzet gyújt alattunk a halál,
s a hernyóbajszú fiatalember
fejszeszélesen mosolyog...

Vastag szőke fonatodba

hiába melegedett a Nap,

arcod sötét grimaszán

fáradt mosolyod hallgatag.

Sikoltva csattan a parancs,

ősi fészkedbe bomlott a csend.

Árva szeretőd hiába vár,

ágyad körül félelem kereng.

Gyertyát gyújtott a szótlanság,

harangba öntött

Egy tavaszi éjjel
megszületett Csiga,
háza puha volt még,
szeme csupa csipa.

Friss, illatos fűvel
teli most a liget,
olyan nagyra nőtt mind,
ki sem látszik Csipet.

Jaj, de egyik reggel
mit nem művelt Csiga?
megtömte a hasát,
akár egy kis liba.

N

Monia

...a madarak még mindig énekeltek,
nem hullt a hó,
s nem szakadt  rám az ég.
Felhőrongya lógott fölém cafatokban
mikor a mennyország befogadta.
Mert befogadta kicsiny lelkét.

Mikor elment a kedves
nem szóltak harsonák,
de a szívem egy üstdob volt a han